Keresztény misztikus

Kilépek a házból, megyek az autóhoz. A rövid sétaúton folyamatosan ismétlem a Nevet , mint mindig, de egy régi, kellemetlen emlék minduntalan felbukkan. Észlelem, és újra nekifutok, az a gondolat azonban ismét előrefurakszik. És elkezdődik a mentális küzdelem: nem hagyom magam, hiszen hol máshol is lehetnék szabad, mint az elmémben, de valaki vagy valami ezt másképp gondolja. Valami történni fog! - villan be, hiszen ennyi jel elég is. Beszállok a kocsiba, dolgok esnek ki a kezemből, hoppá, a kulcs becsúszik az ülés és a kézifék közé. Percek múlnak, mire rendeződik minden. Elindulok, de valahogy az apró jelek nem tágítanak, ügyetlenkedés a sorompónál, az index nélkül elém vágó autó, majd a parkolás az úti célnál valahogy mind problémás. A történetet most megállítom, pedig sajnos lehetne folytatni... Rendszeresen megérzem, ha történni fog valami kellemetlen dolog. Ez nem törvényszerű, nem is mindennapos, de sokszor előfordult már, azt azonban pontosan sosem tudom, hogy konkr...

Figyelj a légzésedre...ki, be, ki, be...a légzőgyakorlatok nyugalmat teremtenek benned, feloldódik a stressz..ki, be, ki, be... Gyakran hangzik el ez az ígéret a jógaórákon. Én azonban arra intek mindenkit, legyen nagyon óvatos  ezen a téren, nekem kishíján gyomorfekélyt okozott. A következő sorok ismét arról szólnak, hogy az embert úgy teremtették meg, gondolatai és lelkének minden rezdülése hasson a külvilágra. Mivel régen, 20 éves koromban jártam jógafoglalkozásokra, a légzőgyakorlatok nem voltak ismeretlenek számomra. Az idő múlásával azonban jelentőségük erősen megkopott, a módszert azonban mégsem vetettem el végleg. A történet idején két állásom volt, melyekkel annyi pénzt tudtam keresni, amennyi a kényelmes élethez éppen elég volt. De többet és jobbat akartam. Nem voltam teljesen elégedett, azt akartam, hogy - ebben az időben - Nagyboldogasszony bőséget adó hatása intenzívebben legyen jelen.  Némi magabiztossággal...

A Nevek rossz és felesleges kombinációja már aznap levertséget okozott, és estére magas lázam lett. Íme egy újabb történet arról, hogyan hathat mindaz, amit gondolatainkkal megidézünk, mert ebben az esetben is meglett az eredménye a helytelen szellemi erőfeszítéseknek. Mindez évekkel a Covid-járvány előtti időkből.  Mint olyan sokszor, ezúttal is türelmetlen voltam, és szerettem volna még "hatékonyabbá" tenni a szellemi munkámat. Kíváncsi voltam, milyen istennevekhez társítottak még kedvező hatást az emberiség történetében, hátha mindez a hasznomra válhat. Most nem szeretnék konkrét példákat felhozni, azt meg a legkevésbé sem tenném, hogy leírom azt a névsort, amit magamban ismételgetni kezdtem. Annyi elég hozzá, hogy körülbelül öt-hat szerepelt benne különböző kultúrákból. Reggel elkezdtem a szellemi munkámat, és kezdetben nem tapasztaltam gyanús jeleket. Nem vesztem össze senkivel, nem voltak felesleges, előzmény nélküli konfliktusok, olyan volt, mint egy szokásos nap a sok...

A viszonylag nagy kiterjedésű ekcéma sokkolt, mikor tükörbe néztem. A hátamon jelentkező viszkető érzés okát kezdtem kutatni, és meglepett az eredmény. A felismerés után azonban néhány nap alatt nyomtalanul eltűnt, és azóta sem tért vissza a tünet. De miről is van szó? Azt már a legelső bejegyzésben írtam, hogy Nagyboldogasszonyhoz (Gyermekét tartó Madonna) a magyarsággal kapcsolatos olvasmányaim útján jutottam el.  Évekkel azelőtt sok hasonló témájú könyvön rágtam át magam, és megfogott néhány elmélet. A korábbi történetekhez hasonlóan, ezúttal is szerettem volna fokozni a hatást. A Nevet akkoriban rendszeresen úgy ismételtem, hogy képzeletben magam előtt láttam a betűkkel leírt szót. Ehhez hozzájárult az a tapasztalat is, mely szerint a régi rovásírás jeleiben elképesztő energiát éreztem, az ilyesmit nehéz megfogalmazni, de még most is, h...

Ezt a történetet évtizedekkel ezelőtt éltem át, de emléke mélyen bevésődött a lelkembe.  Egy este, amikor lefeküdtem, mint mindig, gondolatok kavarogtak a fejemben, de már éreztem az álom kellemesen zsibbasztó közeledtét. A ház és az utca is elcsendesedett, minden nyugodt volt. Hirtelen egy érzés kerített hatalmába: nem vagyok egyedül! Egy jelenlétet éreztem a közelemben, ami szinte azonnal támadásba lendült, és erőszakosan próbált meg beférkőzni az elmémbe. Valójában már bent is volt. Bántóan feszíteni kezdett, határozottan éreztem, uralmat akar felettem. Közben soha azelőtt nem tapasztalt hangot hallottam, mintha egy beszédet mesterségesen lassítottak volna le, az egész hátborzongatóan mély és érthetetlen volt.  Ebben az időben Jézus Krisztus nevét ismételgettem, és most is önkéntelenül hívni kezdtem. GGRRRROOOÁÁÁMMM… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… VVÁÁOOOÁÁÁFFF… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… RROOUUUÁÁÁVV… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… Görcsbe rándultam, ne...

Úgy gondolom, a koccanás előtt is voltak baljós előjelek, mindig vannak, ma már jól tudom. Akkor azonban még nem figyeltem eléggé ezekre az apró rezdülésekre, melyek leginkább rosszul sikerült mozdulatokból, belső feszültségből, esetleg fejfájásból álltak. A szabályokat ugyanis be kell tartani. Nem voltam mindig fegyelmezett a Név folyamatos ismétlésében, így időnként hozzátettem ezt-azt, és mondattá egészítettem ki. Ez olyan volt, mint egy kívánságlista: tegyél ezzé, vagy azzá, legyek ilyen, vagy olyan.  Ekkor is hasonló ötlet miatt változtattam. A következő két esetet egyetlen nap választotta el egymástól, és szilárdan hiszem, hogy ugyanaz az erő okozta. A koccanás egy szempillantás alatt bekövetkezett. A főváros egyik legforgalmasabb, háromsávos útján haladva, egy lámpa előtt nem sokkal sávot váltottam, abban bíztam, hogy az ott haladó autó még átsurran a sárgán, és mögötte nekem sem kell majd megállnom, legfeljebb egy kicsit fékeznem. Nem így történt. A bőven középkorú höl...

A következő történet abból az időből származik, amikor a legrövidebb Jézus-imát használtam a mindennapjaimban. Ez azt jelentette, hogy folyamatosan Jézus Krisztus nevét ismételtem magamban. Az eset nem most volt, sorállományú katonaként szolgáltam ugyanis egy laktanyában, valamikor a 90-es évek első felében. Diplomásként írnok lettem, térképeket rajzoltattak velem, táblázatokat vonalaztam, mint egy fénymásoló, és persze kávét főztem a tiszteknek meg az öreg katonáknak. Sok-sok kávét. A "munkahelyem" egy tiszti épület volt, ahová hétvégén is átmentem, mert nehezen viseltem a körletben uralkodó légkört.  Egyik alkalommal öregek - akiknek néhány hónapjuk lehetett a leszerelésig - tértek be hozzám egy kávéra, meghogy kérnének még valamit. Elővettek egy fényképezőgépet, és azt mondták, szeretnének bemenni a parancsnoki szobába, ahol készítenének magukról néhány képet.  Tudni kell azért erről az időszakról, hogy a laktanyákat a több s...