Bibliai nevek, fogalmak az átistenülés misztikus fényében (2.)

Kegyelem 

A kegyelem az eggyéválás útján a valóság természetes működése. A kegyelem nem hozzáad valamit az emberhez, hanem leveszi azt, ami eltakarja az isteni életet.

👉 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. (János 1:17)

Megbocsátás

A megbocsátás az eggyéválás útján a különállóság feloldódásának természetes következménye, nem pedig alkalomszerű erkölcsi nagylelkűség. Amíg erős az én és a másik megkülönböztetése, addig a sérelem is valóságosnak tűnik. Az isteni egység tapasztalatában azonban nincs kinek és mit megbocsátani, így az adott történet elveszíti súlyát. A megbocsátás ezért egyfajta felszabadulás. 

👉 Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid. (Máté 9:2)

Szentháromság

A Szentháromság az átistenülés útján az isteni egység dinamikus teljessége. Az Atya mint forrás, a Fiú mint megnyilvánulás, a Lélek mint áramlás az isteni létezés három tapasztalati arca. Nem olyan fogalmak, amelyeket az embernek elsősorban elméleti úton kellene megértenie, az eggyéválás során kell belekerülni ebbe a mozgásba. A Szentháromság tehát az a valóság, amelybe bárki bevonódhat, miközben az egység Istennel élő kapcsolattá válik számára.

👉 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. (Máté 28:19)

Elhagyatottság

Az elhagyatottság az átistenülés egyik legmélyebb kapuja. Itt az ember minden belső kapaszkodót, bizonyosságot, istenélményt elveszít. Tévedés azonban azt hinni, hogy ez Isten távollétét jelenti, sokkal inkább annak a tapasztalata, hogy nincs már külön én, aki érezhetne vagy birtokolhatna. Az elhagyatottságban az ego utolsó rétegei is feloldódnak. Itt születik meg a legtisztább egység, amely már több mint tapasztalat, ez egy új létállapot.

👉 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Máté 27:46)

Kereszt

A kereszt az elkülönült én feloldódásának szimbóluma az eggyéválás útján. Nem elsősorban szenvedést dicsőít, hanem azt a pontot jelöli, ahol az ego ellenállása végleg megtörik. A kereszt az a hely, ahol az ember teljesen átadja magát az isteni életnek. Itt születik meg az az egység, ahol a meghalás az elkülönült én számára az igazi élet kapujává válik. A kereszt ezért egy átjáró.

👉 Elvégeztetett! (János 19:30)

Feltámadt Jézus Krisztus

A feltámadt Jézus Krisztus az eggyéválás megélt valósága. Ő már nem kívülről tanít, hanem belül él. A feltámadás azt jelenti, hogy az ember részesedik abban az életben, amelyben megszűnik a halál, a félelem és az elkülönülés Istentől.

👉 Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem. (Galata 2:20)

Jézus vére

A vér az eggyéválás nézőpontjából az élet hordozója. Jézus vére annak a létezésnek a jele, amely maradéktalanul odaadja önmagát az isteni életért. Az ember belső útján ez akkor jelenik meg, amikor az élet már nem megtartani való tulajdon, hanem szabadon áramló ajándék. Így Jézus vére az isteni élethez való teljes, visszavonhatatlan odatartozást fejezi ki.

👉 Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. (Máté 26:27-28)

Feltámadás

A feltámadás az eggyéválás nézőpontjából az új létmód. Ekkor az élet már az isteni valóságból árad, és nem az ego körül szerveződik. Ez az állapot túl van bűnön, érdemen, félelmen és halálon. A feltámadás annak megélése, hogy az élet nem pusztítható el, mert nem ehhez a világhoz kötött. Az ember Istenben él, mint abból részesedő lény.

👉 Asszony, miért sírsz? Kit keresel? (János 20:15)

Bárány

A bárány az eggyéválás útján a nem-ellenállás és az ártatlanság belső állapota. Azt a létbiztonságot jelenti, amelynek már nincs szüksége védekezésre. A bárány nem harcol az életért, mert tudja, az honnan fakad. Amikor ez megszületik az emberben, megszűnik a bizonyítás, az önigazolás és az ellenségkeresés. A bárány a belső egység ereje.

👉 Íme, az Isten Báránya! (János 1:36)

Mennybemenetel

A mennybemenetel az eggyéválás tér- és időn túli dimenzióját fejezi ki. A tudat teljes átalakulását jelenti, amikor az isteni és az emberi véglegesen áthatják egymást. Itt az ember már túl van azon, hogy fent vagy kint keresse Istent, mert mindenben jelenvalónak tapasztalja. A mennybemenetel az elkülönültség végső feloldódása, az élet innentől Istenből fakad.

👉 Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. (János 20:17)

Örök élet

Az örök élet ebben a szemléletben Isten életéből való részesedést jelenti, nem pusztán időben végtelen létezést. Ez az az állapot, amikor az isteni szeretet, igazság és szabadság átjárja az ember egész lényét. Az eggyéválás útján az örök élet annak felismerése és megélése, hogy a forrás, amelyből élünk, maga Isten. 

👉 Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban (Róma 6:23)

Világosság

A világosság az eggyéválás útján a tudat felébredésének képe, annak felismerése, hogy Isten fénye bennünk és körülöttünk egyaránt jelen van. A világosság megmutatja a dolgokat valódi természetükben. Amikor az ember ebben a fényben él, az belülről ragyog át rajta.

👉 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. (Máté 5:14)

Néma jelenlét

A néma jelenlét az átistenülés természetes állapota, ahol a szavak szükségtelenné válnak. Itt már nincs tanítás, magyarázat vagy bizonyítási vágy. Az ember egyszerűen van, és ez a lét önmagában imádság. Ez az egység teljes tapasztalata.

Csend

A csend az isteni teljesség zavartalansága. Az eggyéválás útján a csend az a tér, ahol minden kettősség megszűnik: alany és tárgy, kereső és keresett. Itt a kérdésekre adott válasz maga a létezés, és ebben a csendben az ember felismeri, hogy mindig Istenben volt. Ez a csend az otthon.

Ahogy az a fenti fogalmakból kiderült, az evangélium az átistenülés megközelítésében egy belső térkép. Minden alak, kép és fogalom az emberi létezés egy-egy állapotát vagy átalakulási pontját jelzi. Jézus Krisztus végigvezeti az embert azon az úton, amelyen az elkülönült én lassan feloldódik, és teret enged az Istennel átitatott életnek. Ami a szövegben esemény, az belül tapasztalattá válik.

Az út a felismeréssel kezdődik: világosság gyúl, megszólal a tanítás, megjelenik a hívás. Ezt követi a tisztulás és a lelepleződés, ahol a farizeus, Júdás és a belső templom kufárai is láthatóvá válnak. A vízen járás pillanatai váltakoznak a süllyedéssel, míg végül az ember eljut a kereszthez, ahhoz a ponthoz, ahol az ego már nem tudja tovább fenntartani önmagát. 

Innen bontakozik ki a feltámadás, és az élet többé nem birtokolt, hanem ajándékként áramló valóság. A feltámadt Krisztus már nem külső minta, hanem belső életelv, amelyben az ember részesedik, a mennybemenetel során pedig Isten a tudat számára mindenben jelenvalóvá válik. 

Ebben az értelemben az átistenülés annak engedése, hogy az evangélium megtörténjen bennünk, és ezen az úton magától megjelenik a kegyelem, a hit és a megbocsátás. Mindehhez egy dologra van szükségünk, Jézus Krisztus nevére, és általa ami kezdetben tanítás volt, végül életté lesz. A keresés megszűnik, mert az ember hazatér.