Bevezető helyett

– Ha volna rá lehetőséged, milyen különleges képességet választanál? – tette fel a kérdést egyszer egy ismerősöm valamikor a húszas éveink elején. Nem emlékszem arra, hogy miként került szóba a téma, a mozik sem játszottak még szuperhősös filmeket. 

– Ha valamit kimondok, az azonnal teljesüljön – vágtam rá, és erre egy olyan félmosoly volt a reakció, amilyent a reménytelen álmok érdemelnek. Pedig akkor már sejtettem, a szavaknak különösen nagy jelentőségük van. 

Azt megelőzően a felnőtté válás maró hiányérzetet hagyott maga után, és az addig felgyülemlett tapasztalatok birtokában úgy döntöttem, hogy a világ megváltoztatását saját magamon kell kezdenem. Tanulmányaim idején jógáztam, meditálni kezdtem, majd vegetáriánus lettem. Utóbbival kapcsolatban érdemes megjegyezni, összességében tizenhét évig kerültem a húsevést, de rá kellett jönnöm, hogy önmagam radikális korlátozása nem hoz számomra tökéletes nyugalmat, azt máshol kell keresni. A jógakultúrával és úgy összességében a keleti vallásokkal sincs ma már semmi dolgom, bár az ezekből megszerzett tapasztalatok néhány helyen visszaköszönnek ebben a könyvben. 

Fiatal felnőtt korom elején találtam rá Jézus Krisztusra, ami egy mélyről felbukkanó, jólesően ismerős érzéssel járt együtt. Ennek már több mint három és fél évtizede. Egy ideig gyülekezet tagja is voltam, de főként a Szent Névre figyeltem. Elkezdtem ismételgetni magamban, és rájöttem, Isten neve valóban kapaszkodót és segítséget nyújt, a legfontosabb, hogy a szabad pillanatokban lefoglalja a gondolatokat, és kitöltse az elmét. Ez a rövid Jézus-ima - elfoglaltságtól függően - akár órákig is tarthat. Jézus Krisztus mellett hosszabb ideig a Gyermekét tartó Szűz Máriát is hívtam több néven, Nagyboldogasszonyt, Fekete Madonnát ismételve. Jeleket figyeltem, a láthatatlan felől érkező üzeneteket, amelyek vezették életemet. 

Így született meg ez az apró történeteken és élményeken alapuló, rendhagyó keresztény tematikájú írásgyűjtemény. Ez nem vitairat, hanem az életem, pontosabban annak spirituális naplója, amelyben az olvasó olyan kérdésekre kaphat gyakorlatias iránymutatást, hogy milyen kapcsolatot teremt a Szent Név Isten és ember között, illetve miként alakítja át az egyre mélyebben hívő életét az átistenülés folyamata. Bár a felekezetek szinte minden kérdésre igyekeznek válaszokat adni, hiszem, hogy erre csak a misztika, az Istennel való eggyé válás folyamata képes, úgy, hogy mindeközben a mindenség urából a legjobb barát lesz. Már az elején fontos leszögezni, itt nem istenné válásról van szó, hanem egyfajta részesedésről, amelyhez semmi újat nem kell kitalálni, mert minden benne van Jézus életútjában, nem kell se több, se kevesebb. 

A Jézus Krisztusról tanúbizonyságot tevő misztikus életút során valósággá válik, hogy az első és legfontosabb az Istenben való belső elmélyülés, átitatódás, majd ezután következik az önismeret megszerzése, környezetünk megértése, illetve a mindennapi életben való helytállás, amelyhez ma már úgy gondolom, minden szükséges támogatás időben megérkezik felülről. Ebben a folyamatban alakul ki a valódi keresztényi szeretet is. 

Úgy érzem, utamra személyes pecsétet kaptam, egy boldogító, sóvárgó, édes tapasztalást a mellkasban, amely Jézus Krisztus nevére ma már minden alkalommal megjelenik, és addig marad, amíg hívom. Kívánom, hogy minél többen nyissák ki az égi lakatot, és lépjenek át az Istenhez vezető rejtekajtón, amelyhez reményeim szerint ezek az írások egyfajta szellemi útitársként eligazodási pontokat nyújthatnak. A könyv megszületéséhez elengedhetetlen biztatást pedig külön köszönöm.