A magyar út - Babba Mária

Sokan vallják, nekünk, magyaroknak sajátos kapcsolatunk alakult ki Istennel, mely senki másra, csak ránk jellemző. Többen évtizedeken át kutatják a témát, őstörténeti könyveket írnak, előadásokat tartanak róla, mások pedig hűséges olvasóik, hallgatóik, az egész mégis megmarad valamiféle meddő múltbanézés szintjén. Bár a jó szándék alapvetően felfedezhető a résztvevőkben, önmagában ettől mégsem kerülnek közelebb Istenhez. Hol lehet a hiba? 

A hiba ott van, hogy nem ismerik a Név erejét, és nincs meg a valódi elszántság sem ahhoz, hogy általa a szellemi fejlődés útjára lépjenek. Pedig valóban létezik egy magyar út, ami, pontosabban aki évszázadok óta csak a mienk: ő a székelyek és csángók Babba Máriája, a koronát hordó istenanya. Hagyománya sokkal régebbi időkre nyúlik vissza, mint az elsőre felsejlik, és ha tovább vizsgáljuk a történelem idővonalán, már nem beszélhetünk kereszténységről, sokkal inkább az emberi civilizáció hajnalát felvillantó sokezer éves kulturális korszakról. 

Babba Mária csodákkal és legendákkal övezett szobra Csíksomlyón található, a vele kapcsolatos hagyományokat pedig Daczó Lukács Árpád ferences rendi szerzetes gyűjtötte össze. (PDF-ben innen letölthető) Babba Mária személye a magyarság számára összeforrt a bibliai Napbaöltözött Asszonnyal. 

Mária: a kis Jézust tartó, koronát hordó Szűz Mária.  

Babba:  1. az ősmagyarok nyelvében (Székelyföldön ma) is azt jelenti: szép. 2. istenanya a kereszténység előtti magyarság számára. Tisztelete beleolvadt a Mária-tiszteletbe. Ezt írja róla a Katolikus Lexikon.

A források szerint (itt, itt, itt vagy itt) Babba (Baba) anyaistennő, a sumér mitológia legfontosabb és legnépszerűbb isteneinek egyike. A kutatók úgy tudják, személye több néven volt ismert, így például Bau, Bawu, Baba, illetve Gula. 

Főbb jellemzői:

az emberiség istennője, 

életadó (bába), 

gyógyító, 

démonokat pusztító, 

bőséget és termékenységet biztosító,

jóságos. 

Csupa olyan tulajdonság, mely az élet pozitív oldalát képviseli. Különösen érdekes, hogy olyan időszakra volt jellemző a szellemi hatása és tisztelete, amikor virágzó kultúra alakult ki a sivatag közepén. A sumérek fejlesztették ki egyebek közt a vízelvezetést, a fazekasságot, a textilipart, a téglagyártást, a kohászatot, a szekeret, az ekét, az írást és a matematikát. Ez mai ésszel nehezen felfogható találékonyságot mutat, messze-messze megelőzve a korszak más népeit. 

A sumér birodalom bukását követően a baba szó fent maradt, és elterjedt más népeknél is. Az anyaisten személye is folyamatosan létezett szerte a világban, így például az ősi egyiptomi kultúrában, a keltáknál, a hindu vallásban, de még az ősmagyaroknál is. Azt viszont, hogy elődeinknek tudományos alapon volt-e bármiféle közünk a sumérekhez vagy sem, ennek eldöntése a kutatókra marad. Érdemes megjegyezni, hogy az irgalom és a könyörület bodhiszattvájaként ismert Kuanjint is főként női alakban ábrázolják a mai napig a legtöbb buddhista vallási területen Ázsiában. Egyes vélekedések szerint a kereszténységre is hatással volt az ősi anyaistennő-kultusz, melynek legékesebb formája a Fekete Madonna. 

Eredetileg többistenhitű kultúrákban tűnt fel és virágzott, de ha mai szemmel pásztázunk végig az emberi történelmen, biztosak lehetünk abban, hogy az időben, térben, hatalomban, tudásban és igazságban egyaránt végtelen Teremtő 4500 évvel ezelőtt sem volt más, mint most: Ő az Egyetlen. Keresztény értelmezés szerint Jézus Krisztus már ekkor is egy volt vele, Jézus megjelenésére azonban még sokat kellett várni. Az évezredek alatt csupán mi, emberek és az általunk alkotott társadalmak, kulturák változtak. Az akkor élők megszemélyesítették és nevesítették Isten egyes tulajdonságait, sokszínű istenségeket alkottak, akik közül az egyik legáldásosabbat Babának, Baunak hívták. 

A misztika az Istennel való szellemi-lelki eggyé válást jelenti, mellyel együtt jár egész lényünk átalakulása, és ebben Erdély kincse, Babba Mária nagy segítséget nyújthat, mely a keresztény és az azelőtti kulturák magyar lélekre hangszerelt ötvözete. Általa ugyanúgy közelebb kerülhetünk Istenhez, márcsak azért is, mert jelen van Jézus Krisztus is. Az út megélése ugyanakkor eltérő lehet esetükben, aminek felfedezése a gyakorló feladata. 

Két dologgal azonban érdemes tisztában lenni. Életet és bőséget adó tulajdonsága miatt gyakorlatilag elpusztíthatatlanná teheti az őt hívó embert vagy csoportokat, melynek történelmi példája itt van a szemünk előtt. A szinte mindig elszakítottan, lehetetlen körülmények között élő csángók fennmaradása, és a székelyek megpróbáltatások ellenére is töretlen magyarnak maradása egészen addig biztosított, míg élő kulturális kapcsolat köti össze őket Babba Máriával. És ennek így kell működnie az egyes ember esetében is. 

Másik érdekes jellemzője titokzatos rejtőzködése, melynek köszönhetően mai világunkban biztosan nem lesz széles körben elterjedt. Erre álljon itt a záró történet Daczó Lukács Árpád említett gyűjtéséből. 

👉 Volt több olyan esetem is, amikor a kérdezett nyíltan bevallotta, hogy Babba Máriáról nem szabad beszélnie. (...) 

— Ágnes néni, mit tud Babba Máriáról?

Az öregasszony rám nézett, csak nézett, és nem szólt egy szót sem.

(...)

— Róla nem szabad beszélni.

— Nem szabad beszélni? Talán csak nem tiltotta meg valaki?

— De igen.

— Ki tiltotta meg, mondja?

— Nem tudom.

— Mondja meg bátran, néni, ki tiltotta meg és mikor. Mostanában, vagy már régen?

— Már rég.

— Ki volt az, aki megtiltotta? Emlékszik reá?

— Nem. Rég volt. A Babba Máriáról nem szabad beszélni.

És többet egy szót sem szólt az öregasszony. Csak ült némán künn az udvaron, egy fenyőgerenda végén, és majd közel száz esztendő emléke-

zéseinek tömkelegéből is csak annyit tudott felszínre hozni, hogy Babba Máriáról nem szabad beszélni. Őt szent félelemmel rejtegetni kell!