Misztika a múlt század zivataros idején

Pont 80 éve, hogy 1942-ben Röck Gyula kiadta A misztika története című tanulmánykötetét. A gyűjtemény egyebek mellett kortárs és klasszikus korokból származó esetleírásokat tartalmaz természetfeletti jelenségekről. Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy pontosan összefoglalja, mit is jelent a misztika, az emelkedett élet megvalósítása. Íme néhány megállapítás. 

📌 Az emberiség nemcsak kettészakadt, hanem mondhatni felaprózódott. Maguk a hívők is két szélsőségre oszthatók. Egyik a primitív hívő, aki nem mélyítette el hitét, aki csak kérni és kapni jár Istenhez, - míg a másik az elmélyült hívő, aki hitét világnézeti érvekkel, logikai és etikai igazságokkal alapozta meg. E két csoport oly messze áll egymástól, hogy - mint az árny és fény - nem is látszódnak egynek...

📌 A misztikus célja a felsőbbrendű élet, a felsőbbrendű egyéniség kitermelése tanulás, elmélkedés és aszketikus élet által, hogy így - mindinkább jobb és méltóbb eszközévé váljon az Úr Jézusnak és több szolgálatot teljesíthessen Isten és embertársainak s végül egyesülhessen Istennel.

📌 A misztika nem teológiai tudást kíván, mert hisz a teológiai tudás mivel se visz közelebb az Istenhez, - amit igazol a papság hitetlen része, a papság hívő részével szemben -, hanem megmutatja ama módszereket, amelyek révén kifejleszthetjük magunkban az istenibb életet, amelyekkel rátalálhatunk az örökigazságokra és elnyerhetjük ama legnagyobb égi ajándékot, amit az istenieket ismerő bölcsességnek és áldozatokig menő szeretetnek nevezünk.

📌 S így vagyunk a végtelen nagysággal is, a világűrrel. Nem is tudnánk megmondani, melyik dicséri jobban az Istent, a végtelen nagy, mely hatalmát, vagy a végtelen kicsiny, mely képességeit mutatja? Lehetetlen, hogy mindezek csak úgy "célnélküli okból" lettek volna, hisz céltalanul még az ember sem cselekszik, hát még a felsőbbrendű lények, avagy éppen Isten?! A tényeken s tényezőkön kívül valami célnak is kell lenni. De eddig, a célig, már a teológus se lát be, ő is csak mondja, hiszi, sejti, hogy - a cél: ismerni, szolgálni, szeretni, meglátni Istent. Ide, a célig, csak a misztikus hatolhat, csak az, aki beleolvad, megérzi és átéli a dolgok lényegét, aki nem emberi, hanem emberfeletti képességgel is rendelkezik, azzal, ami a tények mögött a tényezőket is látja, érzi, szemléli.

📌 Rá kell eszmélnünk, hogy a dolgok helyes megbírálása céljából nem lehet a tényeket kettéválasztani csodákra és nemcsodákra, mert alapjában minden csoda, csak vannak rendkívüli csodák és vannak mindennapi csodák.

📌 A csodák célja feleszméltetni a szellemi világokra, amiért is azokat nem gyerekes könnyelműséggel, hanem a bölcsek megfontolásával kell minden tébolymentes embernek mérlegelni, mert annyi jogunk van a csodák lehetőségeinek a védelmére, mint amennyi joga bármelyik tudományos szaknak van az ő esetleges elméletének a védelmére.

📌 Kellenek a jelek, a csodák is, de ha egyszer meggyőződtünk és megvilágosultunk ez égi tan igazságairól, többé nem a jelek és csodák, hanem a krisztusi tanítás megismerésére és átélésére kell törekednünk, illetve ebbe kell belefektetni minden erőnket és képességeinket, mert ama szellemi tőkéről, melyet a hit és az isteniek ismerete képvisel, számot kell adni egykoron...