Legyen meg a Te akaratod!

Milliószor olvasták, milliószor kimondták, és olyan egyszerűnek tűnik. Legyen meg a Te akaratod! A kérdés csak az, hogy ezt az életelvet valóban olyan könnyű megvalósítani, mint kimondani? És ha igy is teszünk, vajon teljesértékű, amit csinálunk? 

Legyen meg a Te akaratod! Leginkább akkor mondjuk ki, amikor már mindent megtettünk a sikerért, de valahogy nem megy, amikor az összes rendelkezésünkre álló eszközt bevetettünk, mégsem jártunk sikerrel. Kimondjuk, és lemondóan legyintünk magunkban. Feladtuk a harcot, ez az utolsó mentsvárunk magunk és mások előtt. A kérdés, hogyan kerülheti el az ember, hogy magát vesztesnek érezze, amíg magában átadja az irányítást egy olyan láthatatlan erőnek, melyet Gondviselésnek, vagy Isteni akaratnak neveznek? Miként veheti le magáról a tehetetlenség érzetének súlyos terhét, miközben megérti, vannak pillanatok, időszakok amikor tényleg nem ő irányít. 

Mindeközben úgy maradhat aktív, hogy megszűnik benne a kapkodás, és a továbbiakban a sziklaszilárd bizonyosság talaján állva küzd meg a mindennapok feladataival éppen akkor, amikor kell. És ami minden eddiginél fontosabb: vajon ez csak egy időszakos állapot, vagy lehet minden pillanatra érvényes valódi életelv? 

Természetesen az utóbbi igaz, aminek eléréséhez viszont egy végtelenül egyszerű, ám rögös út vezet. Egyszerűségét a legfontosabb és tulajdonképpen egyetlen lépés jelenti: az ima. De nem az a fajta, amit jól kigondolunk, és magunkban szépen megfogalmazunk. Mert misztikus megközelítés szerint ekkor emberi elménkre és akaratunkra támaszkodva próbálunk eredményt elérni, és az ilyen fohásznak az a visszaigazolása, hogy látjuk az eseményeket kedvünk szerint alakulni. Ez sem feltétlenül baj persze, mert így is életeken segíthetünk, vagy a magunk megváltoztatására is törekedhetünk nagyobb béketűrést, kitartást és hasonlókat kérve. Fontos azonban tudni: emberi tudatunkkal emberi igények szerint megfogalmazott imánk hatása nagyrészt emberi szintünkön is marad. Mert bármit kérünk, azt végsősoron mi szeretnénk elérni, mert akkor éppen úgy gondoljuk, hogy az lenne a legjobb. 

Ez azonban még nem, vagy csak kevéssé a Legyen meg a Te akaratod útja. A sokak által túlságosan mechanikusnak, automatikusnak és érzések nélkülinek tartott Jézus-imánál - amit nevezhetünk más néven szemlélődésnek, vagy divatosan akár meditációnak is - jóformán csak megszólitunk, és minden mást elengedünk, mert valójában ennél több nem is kell. Legfeljebb még több hívás, még több "gyakorlás".

Elménket lekötjük, és a sok ezerszer-százezerszer-milliószor magunkban kimondott Név hatására tudatunk, lelkiségünk és fizikai valónk a lassú de biztos változás útjára lép. Mindez azonban nem a saját akaratunk, hanem az Atya-Fiú-Szentlélek elve szerint történik, melynél nincs erősebb és jótékonyabb szellemi hatás az ember számára. Szó szerint átengedjük elménket Jézus Krisztusnak, és Ő késlekedés nélkül átformál. A változás pedig együtt jár egy különlegesen finom képesség kifejlődésével: a napi események zajában halványan elkezd derengeni, mi is az Ő szándéka. Így válunk szép lassan alkalmassá a híres sorok szerinti életre. 

Legyen meg a Te akaratod!