Meghaladni a mostani létezést

A végtelen tér és benne a pont - így viszonyul egymáshoz Isten és ember. Egyetlen közös van bennük, mégpedig maga a pont, ő ugyanis teljes egészében a korlátok nélküli tér része. Ahogy a többi nyolcmilliárd is, akik lehetnének akár mégegyszer ugyanennyien, mégsem okoznának semmiféle zsúfoltságot Isten számára, hely ugyanis van bőven. Az aprócska pontok mind kényelmesen elférhetnének egymás mellett.


Születésük örömből és boldogságból fakad, a végtelen szeretet hozza létre mindannyiukat, mégis sokan azt gondolják, életük értelme a harc, érdekekeik érvényesítése, a mindennapos küzdés, hogy jobbak, erősebbek, sikeresebbek legyenek másoknál.

Egyre többen vannak azonban, akik felismerik szellemi lehetőségeiket, tovább néznek a szemmel láthatónál, kézzel foghatónál és ésszel megismerhetőnél. A pont útja egyrészt előre tart a személyes akarat és a Gondviselés által megszabott úton, másrészt felfelé, mert az Istenhez tartó út, ha képletesen is, de a magasba vezet. A pont pedig ott van a két vonal által megrajzolt kereszt kellős közepén. 

Majd amikor valaki a tudatára ébred, és elindul az ÚTON, hogy megismerje az IGAZSÁGOT, aminek halál helyett ÉLET a jutalma, akkor valahol az elérhetetlen távolságban a Mindenség Ura alig észrevehetően elmosolyodik. 

Egy tékozló fiú ismét hazatér.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János evangéliuma 1.

Az önátadás jutalma

Kötéltánc