Meghaladni a mostani létezést

A végtelen tér és benne a pont - így viszonyul egymáshoz Isten és ember. Egyetlen közös van bennük, mégpedig maga a pont, mely teljes egészében a korlátok nélküli tér része. Ahogy a többi hétmilliárd is, mert emberi lelkek ők, akik lehetnének akár mégegyszer ugyanennyien, mégsem okoznának semmiféle zsúfoltságot, hely ugyanis van bőven. Mindenki kényelmesen elférhetne, mert a pontoknak sem szélességük, sem vastagságuk, de még magasságuk sincs. 

Születésük örömből és boldogságból fakad, a végtelen szeretet hozza létre mindannyiukat, mégis sokan azt gondolják, életük értelme a harc, érdekekeik érvényesítése, a mindennapos küzdés, hogy jobbak, erősebbek, sikeresebbek legyenek. Másoknál.

Egyre többen vannak azonban, akik felismerik valódi lehetőségeiket, tovább néznek a szemmel láthatónál, kézzel foghatónál és ésszel megismerhetőnél. A pont útja egyrészt előre tart a személyes akarat és a Gondviselés által megszabott úton, másrészt felfelé, mert az Istenhez tartó út, ha képletesen is, de a magasba vezet. A pont pedig ott van a két vonal által megrajzolt kereszt kellős közepén. 

Majd amikor valaki a tudatára ébred, és elindul az ÚTON, hogy megismerje az IGAZSÁGOT, melynek halál helyett ÉLET a jutalma, akkor valahol az elérhetetlen távolságban, melynek kapuja mégis annyira közel van, a Mindenség Ura alig észrevehetően elmosolyodik. 

Egy tékozló fiú ismét hazatér.