A legsúlyosabb bűn

Szokatlan helyzetek, egyre kellemetlenebb szituációk, baleset, betegség, reménytelenség, végül halál. Ilyen lehet az a sor, amin végigmegy az az ember, aki elköveti a legsúlyosabb hibát, és azt nemcsak egyszer, hanem sorozatosan, többször is megteszi. Mindezt anélkül, hogy tanulna a jelekből, mert nem isteni, hanem emberi logika szerint értelmezi a világot. Ez az, amire már kétezer évvel ezelőtt elhangzott a kemény figyelmeztetés. 

👉Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.

A blog történetei között több olyan is található, amely arról szól, az események elszenvedője önfejűen ragaszkodott elképzeléséhez, amibe rengeteg fizikai és szellemi energiát fektetett, majd egyszer csak megérkezett a válasz: Vigyázz, nem jó az irány! Megjelent a kiütés, felszökött a láz, összeütköztek a kocsik, vagy az események egyszerűen csak kínos irányt vettek. De szerencsére sikerült időben észlelni a jeleket, aminek köszönhetően a blog szerzője jelenleg jó egészségi állapotnak örvend.

Az előző bejegyzésben a Szentháromság elvének megtapasztalásáról lehet olvasni. A leírtak szerint a Szentlélek hatása jeleníti meg azt a választ, ami a Legfelsőtől érkezik meg szándékainkra, cselekedeteinkre. Ahogy elménk egyre koncentráltabb, a válasz is azzá válik, és tetteinket, de még a gondolatainkat is meg kell feleltetni az isteni igazságnak. Ugyanakkor ez nem megerőltető, ha igyekszünk minél jobban kitölteni szellemünket Jézus Krisztus nevével, minden jön magától, és a világ legtermészetesebb dolga lesz tenni, amit kell. 

Az elkövetett hibákra először a lelkiismeret, az emberi lélek legfinomabb jelzése figyelmeztet, ami az évek múlásával szintén finomodik, koncentrálódik. Jelzése kellemetlen nyomot hagy maga után. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, és a folyamatokon nem változtatunk, az események szintet lépnek, majd a válasz mindenki által láthatóan megjelenik a valóságunkban. A figyelmeztetés alakot ölt, melynek értelmezéséhez ugyan kérhetünk külső segítséget pszichológustól, egyházak képviselőjétől, netán látótól - mindenki habitusa szerint -, a végső feladat mégis ránk hárul. Ha megértjük a jeleket, önismeretünk fejlődik, és nagyobb biztonsággal tanuljuk meg a leckét. 

Az előbb idézett sorok így folytatódnak:

👉Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik. 

👉Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.

A figyelmeztetés azoknak szól, akik már úton vannak. Ha Jézus Krisztus betölti az elmét, a hibák megbocsáttatnak, ha azonban újjászületésre ítélt lelkünk és szellemünk nem követi a kijelölt utat, csúnyán pórul járunk. 

Érdemes szót ejteni a többségről, akiknek semmilyen lelki elköteleződésük sincs, az ő gondolataik emberi szinten maradnak, ahogy lelkiismeretük is. Szerencsés esetben jól eligazodnak a világban, és még szerencsésebb esetben sikeresek is lesznek. Ha nem követnek el olyan hibát, amit a társadalomnak, illetve a természetnek feltétlenül meg kell torolnia, szép élet állhat előttük. Ennyi jár nekik, nem több, és a legtöbbnek pont ennyi elég is. 

Az ember azonban ennél nagyobb dolgokra hivatott, a képesség benne van, a példa pedig előtte. Az út nem nehéz, de figyelmet igényel, és ami a legjobb, hogy a túloldalon mindenkit várnak.