A tekintet

A tekintete volt először zavarba ejtő, majd nem sokkal később már éreztem kellemetlen, szúrós jelenlétét is. Szinte az első pillanattól kezdve ellenszenves volt, ami korántsem vált hasznomra. Kezdetben szimplán munkatársak voltunk, ám hamarosan alá-fölérendeltségi viszony alakult ki, így a következő néhány évet nehéz volt megélni. A munkámat kifejezetten szerettem, a kollégáimat is, de ezt a kellemetlen embert nem különösebben, nem is tudtam a legjobb formámat hozni. Mivel az ilyen érzések kölcsönösek, ő is hasonlóképpen lehetett velem, volt hatalma, és idővel cudarrá tette azt az időszakot számomra. Útjaink aztán külön váltak, mostanra már kellő távolságban vagyunk. Úgy tudom, próbálkozott ezzel-azzal, de ahogy a közösségi oldalakon látom, a tekintete továbbra is furcsa és zavaros. 

👉A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed õszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig gonosz, a te tested is sötét.

Az emberismeret alaptézise a fenti mondat, olyanról szól, amit nem befolyásol szépészeti beavatkozás, festék, a valóságot talán csak egy jó sötét napszemüveg tudja palástolni. 

Jöjjön egy másik példa, teljesen függetlenül az előzőtől. Ugyan nem túl eredeti egy műsor felvételeire hivatkozni, de a következő képsorok beleégtek a memóriámba. A jelenetek egy ősi hagyományaihoz ragaszkodó törzs életét és "kultúráját" mutatták be. Hogy a falu szelleme hű legyen hozzájuk, szertartásukon kakast áldoztak, a résztvevők rángatózva táncoltak, egészen transzba kerültek. Mindezek mellett a tekintetük volt a legriasztóbb, zavaros, nyugtalan, megszállott, igazából sehova nem néző. A viselkedésük és a kiontott állatvér megtette a hatását, az egész jelenet hátborzongató volt. Törzsi szellemük nyilvánvalóan elégedett lehetett, a láthatatlan erő minden jelenlévő tudatát uralta. Persze bizonyos fokig védte is őket, hiszen csak úgy volt értelme a kapcsolatnak, ha mindkét fél "profitált" belőle. Csakhogy azok az emberek túl nagy áldozatot adtak: értelmük egy részét, aminek köszönhetően szinte ősemberi szinten rekedtek. Azok a leszármazottak viszont, akik kiszakadtak ebből a környezetből, óriási fejlődésen mentek keresztül, tekintetük, gondolkodásuk kitisztult, a világ kerekebb lett számukra, a múltjuk egyfajta folklórrá szelídült. 

Ez a példa rendkívül szélsőséges, mert alanyai megszállottak, ugyanakkor azt is jól mutatja, hogy a szem nem hazudik. A szellemi, lelki szintek jól beazonosíthatók a tekintet alapján, és itt nem arról van szó, hogy valaki mennyire okos, művelt, vagy éppen ellenkezőleg, olyat mutat, amit ennél sokkal nehezebb észrevenni. A legfontosabb kérdés, van-e benne fény, vagy nincs.

Jó hír mindezek után, hogy a lélek tükre fényesíthető, melyre a legtisztább Név ismétlése a megoldás. A döntést persze mindenkinek magának kell meghoznia, ahogy a munkába is mindenkinek a saját idejét, akaratát és energiáját kell beletennie. Érdemes Jézus Krisztushoz kötnünk az életünket, ha belső elégedetlenség, lelki sóvárgás vezérel, vagy ha úgy érezzük, nemkívánatos erő rabjává váltunk.

Az Istenhez közeledést és telítődést minden esetben visszatükrözi a szem, akkor is, ha az nem keresztényi módon történik. A krisztusi eggyé válásnak ugyanakkor vannak egyéb felismerhető jelei is. Ebben az esetben ugyanis nem keleti mintára az emberi személyiség és az én lebontásának módszeréről, valamint az emberben lévő isteni rész felszabadításáról van szó - millióféle mantrával és különböző istenségek nevével -, hanem az Egyetlen Teremtő Isten kétezer évvel ezelőtt élt küldöttjének hívásáról, és az Ő belső megjelenéséről. Minden egyéb már az Ő munkája. Az utak a különböző kultúrák miatt mások. De akik így tesznek, szinte szavak nélkül is megérzik ezt a másikon, észrevehető lesz a kisugárzáson. 

A szem pedig a szeretettől fénylik majd, de nem az emberitől, hanem az Övétől.