Minden jóság esszenciája

Vajon mi lehet Jézus Krisztus nevének esszenciája, lényege, mely tartalmazza mindazt, melyre hivatott kétezer éve, és ami napjainkban is képes elhozni mindenki számára az örök üzenetet? Hogy ezt megértsük, érdemes tovább hasítani a Nevet, és kiderül, hol fedezhető fel annak a hatalomnak a forrása, mely képletesen szólva még az atomenergiánál is erősebb, de annál mindenképpen szelídebb és személyesebb. 

A napi lelki-szellemi gyakorlat során, melyen Jézus Krisztus nevének belső ismétlését értem, kíváncsi voltam, mi lesz, ha csak a másodikra fókuszálok, a Krisztusra, ami egyfajta titulust jelent, a felkentet, a kiválasztottat, a Messiást.

A hatás elég gyorsan jelentkezett, alig telt el egy fél nap, a mentális erőfeszítést fizikai jelenségek követték. A kellemetlen történések taglalásától eltekintenék, de megjelenésük kétségbevonhatatlan volt, nem lehetett figyelmen kívül hagyni azokat. 

A Név ismétlése alapesetben egy már jól megismert életérzést, nehezen kizökkenthető nyugalmat és olajozottan működő hétköznapokat biztosít, melynek lényege egyfajta belső harmónia, bomlása azonban rögtön megkezdődik a nem megfelelő szellemi erőkifejtéssel. Ilyenkor a tünetek fokozatosan lopják be magukat az események közé, először csak egy, amit vagy ugyanazon az életterületen egy súlyosabb és károsabb történés követ, vagy új front nyílik valahol máshol, más szituációban. Mindezek mellett további kísérőjelenségként megszűnik a jól ismert belső, zsibongó érzés is. 

Mivel azonban számítani lehetett erre a fordulatra, abbahagytam a gyakorlatot, és újra a teljes Nevet kezdtem ismételni: a külvilág pedig hamarosan visszazökkent a régi kerékvágásába, a csikorgó fogaskerekek megtalálták párjukat, és az események ismét olajozottan haladtak tovább. 

A kutatás azonban folytatódott tovább: idővel elhagytam a Név krisztusi részét, és csak a Jézus szót forgattam tovább gondolataimban. És mi történt? Semmi kellemetlen, és a szív tájékán jelentkező kellemes belső zsibongás is megmaradt, vagy másként fogalmazva, a misztikus napsütés továbbra is folyamatosan ontotta sugarait.

Az eredmény azonban végső soron nem meglepő, melyre a Jézus szó jelentése is magyarázatot nyújthat. 

A magyar Jézus név a latin Iesus névből származik, ami a görög Iesous (Ἰησοῦς) név átirata, amely a héber Yēšūă (ישוע) névből jön, mely a héber Yehoshua né rövidített alakja. Jelentése: Jahve a megváltás.

A keresztény misztika követője tehát jól teszi, ha szellemét minden körülmények között Jézus nevéhez, vagy olyan formulákhoz, mondatokhoz köti, melyben az jelen van. 

Végezetül következzen egy idézet, mely csak ennek az írásnak a zárógondolata, valójában az életben minden ezután kezdődik! 

Jézus Nevének segítségül hívása sokféle keretbe foglalható. Mindenkinek magának kell megtalálnia azt a formát, amely a legmegfelelőbb a saját imája számára. De bármelyik formulát is használjuk, a szíve és középpontja a hívásnak (megszólításnak) maga a Szent Név kell, hogy legyen, a Jézus szó. Itt lakozik a hívás teljes ereje (szilárdsága).

 

Jézus Neve egyaránt használható magában, vagy beillesztve egy többé vagy kevésbé kifejlesztett mondatba. Keleten a legismertebb forma: Uram Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön. De bárki mondhatja egyszerűen: „Jézus Krisztus”, vagy „Uram Jézus.”. A segítségül hívás akár egyetlen szóra is szűkíthető „Jézus”.

 

Ez az utóbbi forma – Jézus neve egymagában – a legősibb formája a Név segítségül hívásának. Ez a legrövidebb, a legegyszerűbb és – ahogy gondoljuk – a legkönnyebb.