Olaj és méz

A mellkas teljes szélességében megjelenő nehezen körülírható érzést nem lehet szabályozni. Sohasem sikerült még saját akaratból előcsalogatnom, és azt sem tudtam befolyásolni, meddig tartson. A kegyelem része, mintha olaj vagy méz csörgedezne lassan a szív körül, talán a szerelem és a szeretet érzésére hasonlít a legjobban, de mégsem az. Éteribb, a semmiből jön, és a semmibe tűnik. Egészen fantasztikus. 

Hogy mikor éreztem először, nem tudom, annyi azonban biztos, hogy Jézus Krisztus nevének ismétléséhez köthető, de megjelent Nagyboldogasszony, vagy Fekete Madonna hívásakor is. Utóbbiaknál gyakrabban.

Ha elkezdesz gyakorolni, nem biztos hogy pont így tapasztalod meg az áldást. Lehet, hogy nem ezt kapod ajándékba, hanem érzékenységednek megfelelően más adomány jelenik meg az életedben. 

A hétköznapi élet hullámai az évek alatt saját kényükre-kedvükre formálják lelkünket, ha nincs kapaszkodónk, úgy megváltozunk az évtizedek alatt, hogy fiatal énünk rá sem ismerne arra az emberre, akivé koptat az élet. Igazuk van azoknak a spirituális tapasztalóknak, akik azt mondják, szükségünk van egy olyan pontra, ami kellő távolságot tart lelkünk számára az anyagi világtól, és kiemel a sárból. Mindent látunk, mindent tapasztalunk és felfogunk, de nem válunk rabjává, mert már elköteleztük magunkat egy éteri érzésnek, ami kifogyhatatlan energiával tölt fel, és tisztán tart. Szívből kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg ezt a könnyed érzést.