Egy banális kérés
A mai napig közösségben dolgozom, ennek minden előnyével és nyűgjével együtt. Tulajdonképpen egyfajta irodai munkát végzek, mely során mindig figyeltem, ahogy a különböző emberek habitusuktól függően befolyásolják a körülöttük lévőket, jó kedvet vagy ellenkezőleg, nyomasztó frusztráltságot ültetve másokba. Ezen segít a következő apró gyakorlat, ami sok örömet okozott már.
Ahogy az elmúlt bejegyzésekből kiderülhetett, életemet a hétköznapokban jól behatárolt erők terelgetik, a mozgástér széleit a lelkiismeret, valamint olyan "fejen koppintások" határozzák meg, melyekre illik odafigyelni.
A mostani gyakorlat lényege egy ártatlan mondat, mely így hangzik: "Jézus Krisztus, adj erőt, hogy vidám legyek a következő munkám alatt." Ennyi. Ez leírva annyira banálisnak tűnik, hogy már szinte fokozni sem lehet, mégis számomra roppant tanulságos a hatása. Munkakezdés előtt hétszer ismétlem el magamban, a rövid ima elmondására pont elég időt biztosít a parkolótól az asztalomig megtett távolság.
A hatás első része azonnali: amint befejezem a gondolatsort, egy finom belső hullám csap meg, egy könnyed lelkesítő érzés. A lényeg azonban ezután következik. Sokszor már a fogadtatás jólesően barátságos, de ha nem, hamar azzá válik. Persze ez társaságfüggő, és előfordul, hogy nem a legnyitottabb emberek vesznek körül, ez a mondat azonban akkor is hat. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy e gyakorlat nélkül sokkal szikárabb, borongósabb a hangulat. Nem szabad azonban elfeledkezni a sorsról sem, ha nem működnek a mondatok, annak számtalan oka lehet. Érdemes ebben az esetben végiggondolni a szituációt.
Ennek a "fohásznak" fontos része, hogy meghatározott időtartamra vonatkozik, az adott munkaidőre vagy egy találkozóra. Érdemes még megjegyezni, hogy ez az ima egy ártatlan kérés Jézus Krisztustól, amiben nincs semmilyen visszaélés, kihasználás, és gyakorlatilag minden érintettre kedvezően hat. Valószínűleg ezért is érkezik meg szinte azonnal a válasz.
Ahogy az elmúlt bejegyzésekből kiderülhetett, életemet a hétköznapokban jól behatárolt erők terelgetik, a mozgástér széleit a lelkiismeret, valamint olyan "fejen koppintások" határozzák meg, melyekre illik odafigyelni.
A mostani gyakorlat lényege egy ártatlan mondat, mely így hangzik: "Jézus Krisztus, adj erőt, hogy vidám legyek a következő munkám alatt." Ennyi. Ez leírva annyira banálisnak tűnik, hogy már szinte fokozni sem lehet, mégis számomra roppant tanulságos a hatása. Munkakezdés előtt hétszer ismétlem el magamban, a rövid ima elmondására pont elég időt biztosít a parkolótól az asztalomig megtett távolság.
A hatás első része azonnali: amint befejezem a gondolatsort, egy finom belső hullám csap meg, egy könnyed lelkesítő érzés. A lényeg azonban ezután következik. Sokszor már a fogadtatás jólesően barátságos, de ha nem, hamar azzá válik. Persze ez társaságfüggő, és előfordul, hogy nem a legnyitottabb emberek vesznek körül, ez a mondat azonban akkor is hat. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy e gyakorlat nélkül sokkal szikárabb, borongósabb a hangulat. Nem szabad azonban elfeledkezni a sorsról sem, ha nem működnek a mondatok, annak számtalan oka lehet. Érdemes ebben az esetben végiggondolni a szituációt.
Ennek a "fohásznak" fontos része, hogy meghatározott időtartamra vonatkozik, az adott munkaidőre vagy egy találkozóra. Érdemes még megjegyezni, hogy ez az ima egy ártatlan kérés Jézus Krisztustól, amiben nincs semmilyen visszaélés, kihasználás, és gyakorlatilag minden érintettre kedvezően hat. Valószínűleg ezért is érkezik meg szinte azonnal a válasz.
A hatást esetemben fizikai érzések és tapasztalások kísérik, melyek más, a fentinél jelentősebb imáknál is jelentkeznek, ezekről azonban később lesz szó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése