Keresztény misztikus

Rendszeresen éri az a vád a bibliát, hogy hiányos, szerkesztői fontos részeket hagytak ki belőle, és valamilyen titkos okból a teljes igazságnak csak egy részét tették közzé. Legutóbb például olyan beszélgetésbe futottam bele , amelyben elhangzott, Jézus valójában egy jógi volt, aki beavatást kapott az elveszett, korai éveiben, és Magdalai Máriával való kapcsolata is sokkal több volt, mint a tanítói-tanitványi viszony. Időről időre felbukkannak hasonló, nehezen, vagy egyáltalán nem igazolható összeesküvés-elméletek, táptalajt adva a soha véget nem érő vitának, és a dacos elutasításnak.  Nem venném a bátorságot, hogy megfelelő mélységű kutatói munka híján tudományos alapon közelítsek a témához, ezúttal is csupán az Istennel való eggyé válás áll a fókuszban. Innen nézve viszont minden vita okafogyottá válik, mert kijelenthető, az Új Szövetség mindent tartalmaz, ami támogatja a Mindenhatóhoz való közeledést. A négy evangélium közül is ki kell emelni egyet, amely misztikus szempontból ...

Mi történik az emberi természettel az átistenülés során? Miként változik meg a sokszor öntelt, saját magánál tovább nehezen látó, hibák elkövetésére hajlamos személyiségünk, ahogy minden kétséget kizáróan közelebb kerülünk Istenhez? A kérdésekre a választ ezúttal is Jézus életútjának párhuzamokkal teli analógiája adja meg, amely a tű fokaként mindössze néhány jól feljegyzett évbe sűrítette bele a legfontosabb útjelzőket.   👉 Átvették tehát Jézust, ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. A megfeszítés Jézus földi életútjának vége, amelynek történetét mindenki ismeri. Ezek voltak a szenvedés legdrámaibb pillanatai, amikor dermesztően méltatlan körülmények között gyilkolták meg a bűnök nélkül élő Istenembert a kínzói, a nekik parancsokat adók, illetve az ezt kijáró hatalmasságok. A megalázás részeként két bűnöző közé húzták fel a keresztre, hogy a jelenlévők és a nép számára erkölcsileg is eggyé te...

A szédítő magasban végzett akrobatikus mutatvány talán az egyik legjobb hasonlat arra az élethelyzetre, amikor úgy érezzük, hogy bár most még valahogy megvagyunk, a következő pillanatban már a mélybe zuhanhatunk. Egy súlyos betegség, anyagi összeomlás vagy más katasztrófa fenyeget minket, miközben szakadatlanul azon dolgozunk, hogy minden probléma megoldódjon. Törekvéseinket imáinkkal is támogatjuk, de a „sors” mégis évekig, akár évtizedekig a rezgő kötélen billegtet. Ez az állapot bár nem a vég, mégis bizonytalan, kényelmetlen és fájdalmas. Csak egy óvatlan lépés választ el minket a legrosszabbtól. Miért nem oldódik meg a helyzet? Miért nem rendeződnek véglegesen és megnyugtatóan a dolgok, még akkor sem, ha hiszünk? A vallásos megközelítés szerint Isten ilyenkor próbára teszi a hitünket, misztikus nézőpontból pedig ez a mély istenkapcsolat megteremtésének egyik útja. A jelenség analógiája ugyanaz, mint a vízen járásé volt Jézus történetei között. Ha a színfalak mögé nézün...

A betegség diagnózisa meglepetésként ért, véletlenül sikerült felfedezni a tünet nélküli alattomos kórt, de még éppen időben. Mivel nem egy egyszerű nátháról volt szó, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy szükség lesz orvosi szakértelemre, gyógyszerekre és persze Jézus Krisztusra. Így elsőként csendben hozzá fordultam, irgalmat és gyógyírt kértem. Fohászom később rutinná vált, és láthatatlanul életem mindennapos része lett. Valamiféle válasz is érkezett, egy érzés, amelyből tudtam, hosszú folyamat lesz. Egy-másfél hónap telt el, amikor feltűnt, már jó ideje nem melegíti a szívemet az a jóleső parázslás, amely Jézus Krisztus nevére mindig meg szokott jelenni. Hiányérzetem lett. Mi történt? Az okokat keresve a mondattá bővült, segítséget kérő fohászomat elhagytam, és minden földi szótól megtisztítva, tisztán, csak a Szent Nevével szólítottam meg Őt. Válaszként pillanatok alatt selyembe csomagolta a lelkemet és átmelegített, szeretetteljesen, jótékonyan. A mellkasban ismét megjele...

A világ működése megérthető, csupán a soha senki által nem látott Teremtő nézőpontjából kell vizsgálni. Oda pedig legbiztosabban Jézus Krisztus vezet el. A Jézus Krisztussal való szellemi-lelki eggyé váláshoz nem kell egyházi embernek lenni. A világi körülmények tökéletes lehetőséget nyújtanak arra, hogy észrevedd az isteni alkotómunka logikáját és csodáját. Divat lett, hogy csak képzeld el, és teremtsd meg magadnak. Ne a javak és kedvező élethelyzetek megteremtése legyen a legfontosabb, azt hagyjuk meg az Istennel való kapcsolat következményének.  Lemaradok valamiről az életben, ha mindig Jézus Krisztus nevére próbálok gondolni? Csak a felesleges dolgok maradnak el, a sorsunkat meghatározó események sosem.  Az a zene a legáldásosabb, ami megtámasztja az elmét, hogy Őrá gondolhasson. Minden, ami eltérít, misztikus értelemben semleges, vagy egyenesen káros. A valódi elégedettséget csak a Szent Név képes megteremteni azzal, hogy elvisz a forráshoz, az élő víz forrásáh...

Évtizedekkel ezelőtt egy találkozón hangzottak el a következő mondatok, amelyeket nekem címeztek. Ez egy látomás része volt, és úgy gondolom, az általa megjelenített hely, illetve annak időpontja nem szorul magyarázatra. "Szürkület van, az eget sötét felhők borítják, és a száraz fű a földig hajol az erős szélben. A kereszteken már senki sem él, és körülöttük a tömeg döbbenten áll, sokan zokognak. Ott látlak közöttük."  A fentiek sokáig nem foglalkoztattak különösebben, de azért évekkel később hasonló alkalommal, másoktól is megkérdeztem, mi a véleményük erről. Volt, aki kitérő választ adott, de akadt, aki tovább ment, és azt mondta, abban az időben egy betegségből is kigyógyultam, ezért örökké elköteleztem magam. Mindez roppant személyes ügy, éppen ezért sokak számára közömbös lehet, vagy éppen értetlenséget, azonnali tagadást válthat ki, ráadásul igazságtartalmát sem lehet kideríteni. Mégis eszembe jut időnként, ahogy az is, hogy már csak néhány év, és elérkezünk...