Kis húsvéti csoda
Ismerősöm mindig is dolgos, aktív életet élt, és még most, nyolcvan felett sem változott az életmódja. Szívesen segít másoknak, nyugdíjasként önkéntes templomi munkát végez, és bő egy hónappal ezelőttig szinte megállíthatatlannak tűnt. Azon az esős napon is éppen sietett valahová, amikor egy utcai lépcsőn egy óvatlan pillanatban megcsúszott és térdre esett. Nyilalást érzett az ütés után, lassan feltápászkodott, majd hazabicegett. A térdsérülés miatt szivárgó vér pillanatok alatt eláztatta a ruhája egy részét. Mivel az otthoni borogatás nem segített, és a fájdalmai sem szűntek, előbb a körzeti orvosnál, majd hamarosan egy röntgengép alatt találta magát. Nem tört el semmi, hangzott a megnyugtató diagnózis, és fájdalomcsillapítókkal, kenőcsökkel felszerelve a négy fal között kezdhette meg a felépülési folyamatot, ami valahogy nem akart a végére érni. Sérült lába állandóan sajgott. Internete nincs, igy nem maradt más neki, mint a rádiózás, egy kis tévézés, olvasás és sok ima. Hetek múltak,
