Keresztény misztikus

A szúró izomfájdalom villámcsapásként ért. Egy hosszúnak tűnő másodperc kellett ahhoz, hogy összeszedjem magam, és ne ejtsem ki a kezemben éppen szorongatott tárgyat. Igyekeztem valahová, így folytattam a készülődést, de a kellemetlen tünet velem maradt. Az ilyen görcsösen kínzó érzésnek jól behatárolható okai lehetnek, és a várva várt enyhüléshez sem kellenek tudományos csodák. A tünet esetemben is hamarosan megszűnt, és eszembe juttatta korábbi éveim szellemi kísérletezéseit, amelyek miatt nemegyszer hirtelen jött magas lázzal, kiütéssel, vagy éppen emberi konfliktusok egész sorával, szinte kézzel fogható feszültséggel kellett szembesülnöm. Ilyenekről több írás is szól a blog elején, amelyek mind a szellem és a fizikum kapcsolatára utalnak. Ezúttal arról lesz szó, a Szent Nevet mikor és hogyan érdemes hívni, hogy misztikus utunkon a legbiztonságosabb ösvényen haladjunk.  Ismételten érdemes leszögezni, emberi nézőpontból Jézus Krisztus egy Istennel, általa megszólítjuk...

Olyan spirituális történeteket szeretnék megosztani, amelyek az azonnali égi segítségnyújtásról szólnak, arról, ha kérünk, megadatik. Az esetek hétköznapiak, banálisak, és leglényegesebb részük ezúttal is az emberi szemmel láthatatlan rétegekben húzódik meg. Sok évvel ezelőtti emlék az első, és irodai környezethez kötődik. A monitorral szemben ülök, és úgy érzem, képtelen vagyok megoldani az éppen előttem álló feladatot, pedig azt a meglévő rutinnal már meg kéne ugrani. Valahogy mégsem megy, ami nem alkalmatlanságra vezethető vissza, hanem a rövid határidőre. Először izgalmat érzek, majd ahogy a kétségbeesés hulláma egyre erősebbé válik, a szorítás már a gyomortól egészen a torokig tart. Ilyen helyzetben kértem először isteni segítséget a szakmámban. Mindig is szabálykövetőnek tartottam magam, és ha feladatok adódtak, azokat igyekeztem időre megoldani. Éppen ezért frusztrált, hogy abban az időszakban csak küszködve, bizonytalanul működött az, ami korábban rutinszerű volt. P...

Egy barátom nehéz pillanatairól mesélt nekem. Nem valamilyen betegségről vagy anyagi gondról volt szó, hanem olyan méltatlan élethelyzetről, amely kellemetlen fordulatával úgy akadt meg a torkán, hogy sem lenyelni, sem kiköpni nem tudta. Bárhová ment, bármit csinált, csak nyomta, szorította. De az szomorította el igazán, hogy nem ez volt az első, az ehhez hasonlók sormintaként vonultak végig az életén. Most mondjam meg, miért? – szegezte nekem a kérdést. De tényleg mondjak valamit! – erősített rá sírással küszködve.  Általában nem okoz megterhelést mások élettörténeteit meghallgatni, de most a mondataira mázsás súly nehezedett, és már az én lelkemet is marni kezdte a kettőnk között megsűrűsödő keserűség. Ebben az állapotban váratlanul ért, hogy azonnali választ várt. Magamban gyorsan segítséget kértem, majd azt mondtam: „Szilárdan hiszem, hogy bármi is történik az emberrel, a teremtői szándék az, hogy végül önként emeljük fel rá a tekintetünket.” Bár ezekkel a szavakkal...

A következő történet abból az időből származik, amikor folyamatosan a rövid  Jézus-imát , Jézus Krisztus nevét ismételtem magamban. Jókorát hibáztam, mégis ez volt az első alkalom, amikor megtapasztaltam a Szent Név védelmét. Az eset nem most történt, sorállományú katonaként szolgáltam egy laktanyában, valamikor a 90-es évek első felében. Diplomásként írnok lettem, térképeket rajzoltattak velem, táblázatokat vonalaztam, és persze kávét főztem a tiszteknek meg az öreg katonáknak. Sok-sok kávét. A munkahelyem egy tiszti épület volt, ahová hétvégén is átmentem, mert nehezen viseltem a körletben uralkodó légkört.  Egyik alkalommal öregek - akiknek néhány hónapjuk lehetett a leszerelésig - tértek be hozzám egy kávéra, meghogy kérnének még valamit. Elővettek egy fényképezőgépet, és azt mondták, szeretnének bemenni a parancsnoki szobába, ahol készítenének magukról néhány képet.  Érdemes tudni erről az időszakról, hogy a laktanyákat a ...

A korábbi bejegyzésekben János evangéliumának főbb történéseiről volt szó, amelyekből összességében kiderül, hogy a leírtak megfeleltethetők az átistenülés misztikus folyamatának. Az alábbi következtetések még teljesebbé tehetik a képet, de mindenekelőtt érdemes megismerni az előzményeket . Minden esetben beazonosítható az eggyé válás személyes folyamata a leírtakkal? Az adott életszakaszban valószínűleg csak nehezen ismerhetjük fel, hol tartunk az Istenhez közeledés útján. János elmesélésében Jézus élettörténete az emberi szellem és lélek fejlődését kódolva, mintegy felülről mutatja be. Az ember és a Teremtő között vezető ösvényen az akadályokat kerülgetve és a buktatókon átjutva legtöbbször csak egy lelkesító vonzást érzékelünk, ez táplálja akaratunkat. Saját ködünkben haladunk a szürkületből a fény felé, és ezen az úton – különösen az elején – nehéz tájékozódni. Ha figyelmünk fókuszában tartjuk Jézus Krisztus nevét, minden nappal közelebb jutunk Istenhez, és belsőnk fejl...

A negyedik rész előtt érdemes elolvasni az  elsőt , a  másodikat  és a harmadikat . Jézus utolsó beszéde már Isten és az emberi szellem helyreállt kapcsolatára utal. Teljes lényünk átistenülésének folyamatában ugyanakkor még mindig fontos lépések maradtak hátra. Megismétli, a legfontosabb hinni Istenben, hinni őbenne. 👉 Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. A misztikus hívő számára Jézus Krisztus ekkor kinyitja az eggyé válás kapuját, és azt mondja, aki őt látja, látja az Atyát is. 👉 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van. Megbonthatatlan kapcsolat alakul ki, amely során már nem az önfejű ember cselekszik, hanem maga Isten viszi véghez akaratát a vele szoros kapcsolatban álló emberen keresztül. Ez már nem az úgy hiszem, meg a de jó lenne időszaka, hanem a biztos megtapasztalásé. 👉 Aki hisz én bennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ennél nagyobbaka...