Keresztény misztikus

A mellkas teljes terjedelmében megjelenő zsibongó érzés hónapok óta jelen van, és általa újabb titok válik átélhetővé. Korábban írtam arról, hogy az érzést a lassan csordogáló olajhoz vagy mézhez lehetne hasonlítani, és hogy nem tudom szabályozni, mikor jelenik meg, illetve meddig tart. A korábbi bejegyzés azonban kiegészítésre szorul, mert mostanra tartóssá vált. Volt egy pillanat ugyanis, amikortól kezdve hetekig folyamatosan éreztem minden éber pillanatban, mostanában pedig elsősorban akkor, amikor hívom, de ilyenkor szinte azonnal.  A Nevet azzal a szándékkal ismétlem magamban, hogy egyben meg is szólítom Őt . Semmi többet nem teszek hozzá továbbra sem, csak a Nevet idézem fel egymás után. Az érzés legtöbbször már az első alkalom során felbukkan, és marad a gyakorlat után is egészen sokáig. Volt, hogy még a karom is szinte zsibongott.  A friss tapasztalás lényege ezúttal a megszólításon van , ami azt bizonyítja, hogy egy tudatos, ma is létező isteni szemé...

Csak rajtunk múlik! - ez a kérdésre adható legrövidebb válasz. Egyetlen fontos feltétele van annak, hogy akár az idők végezetéig biztosíthassuk nyelvünk és kultúránk jövőjét. De az nagyon fontos.  "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge." (János evangéliuma)    Jómagam Jézus Krisztus nevének ismétlésével folyamatosan törekszem arra, hogy a Legfelső jelen legyen az életemben. Ez a Név mindent jelent, Istent, Személyt, Erőt. Két szó, mely csupán annyit változott, hogy mi magyarul mondjuk ki, tartalma az évezredek alatt mégis ugyanaz maradt.  Hitem szerint amíg élő kapcsolat van egy adott nyelvet beszélők és az Isten között, tehát van olyan név vagy szó amivel meg lehet Őt idézni, és Vele eggyé lehet válni, addig az a nyelv biztosan fenn marad. Ha emberi módon gondolkodunk, akkor azt mondhatjuk: ez mindenki érdeke, Istené és emberé is. Ebben az esetben pedig miért szűnne meg? A nyelv fejlődhet, a világgal együtt változhat, d...

Az alábbi sorok a Covid-járvány ki tudja hányadik hulláma idején fogalmazódtak meg. Akkor, amikor ezrek-tízezrek szenvedtek légzési nehézséggel, és sejtjeik a kelleténél kevesebb oxigénhez jutottak. Érezték, mennyire fontos, hogy a tüdő egészséges legyen, és lehetőleg a teljes felületével vegyen részt az oxigéncserében.  Erre törekszenek a több ezer éves keleti jógakultúra légzőgyakorlatai is, különösen a teljes jógalégzés, amiről egy helyen azt írják, az  "a hasi, mellkasi és kulcscsonti légzés összességéből áll" . Máshol úgy fogalmaznak: "Ennél a légzésformánál a tüdő teljes kapacitásának kihasználására törekszünk. A belégzést alulról felfelé végezzük, először a tüdő alsó szakaszát, a has területét, majd a bordák közötti részt, végül a mellkast töltjük meg levegővel." Arról, hogy a légzés túlzott szabályozása és szándékos kontrollja milyen kellemetlenséggel járhatnak, személyes tapasztalatok alapján itt írtam . Ezért jómagam ma már semmiképp nem vállal...

Ezek a kalandjaim egy egyszerű derékfájással kezdődtek. Aztán valahogy a történet része lett némi üvöltözés, stressz, amit később más ügyben egy személyes konzultáció követett újabb nyugtalansággal fűszerezve. Szerencsére ezek már régi történetek, de legalább ennyire életre szólóak. Az első sztori bő tíz évvel ezelőtt kezdődött, a sok ülőmunka, az akkor még mozgásszegény életmód megbosszulta önmagát. Masszívan éreztem a kellemetlen sajgást a derekamban. Úgy gondoltam, kimozdulhatott valamelyik csigolyám, ezért bejelentkeztem egy csontkovácshoz. Alapos, de gyors munkát végzett. Mivel még maradt idő, felajánlott valamilyen speciális szellemi kezelést is lezárásnak, aminek a nevét már akkor sem tudtam megjegyezni. Ez egy jó tízperces további koncentrálást igényelt tőle, majd miután végzett, eljöttem.  Azt hittem, minden a legnagyobb rendben van, de később kiderült, tévedtem. A csontkovácsnál délután jártam, másnap pedig dolgoznom kellett. A munkahelyemen kezdetben minden ...

Fejfájás. Ez ugrik be egyből, ha azokra a jógafoglalkozásokra gondolok, amikre évtizedekkel ezelőtt, még tanulmányaim idején jártam. Kedveltem a helyet, az embereket, tágult a látóköröm, jó időtöltésnek tűnt. Csak a zsibbasztó fejfájással nem tudtam mit kezdeni. Az egyik összefüggő gyakorlatsor közben, már néhány mozdulat után jelentkezett az abroncsszerű érzés, majd megmaradt egészen az óra végéig. Utána pedig egy kis időnek el kellett telnie ahhoz, hogy végleg eltűnjön. Aztán vége lett a sulinak, és már nem jártam többé jógafoglalkozásokra sem. A fejfájás okát persze sikerült megfejteni, tanulságos. Ezek a mozdulatok nemcsak fizikai mozgást jelentenek, hanem lelki folyamatokat is beindítanak. Ez egyfajta rituálé. A kötött sorrendű mozdulatokkal megidézed alkotójának szellemi, lelki erejét és indíttatását. Bitang erős hatásról van szó, ami évszázadok, évezredek után is működhet, és a gyakorlatsor összeállítása során minden bizonnyal számoltak is ezzel a jelenséggel. És ez ...

Az embernek ideális esetben három fő törekvése van, és pontosan ebben a sorrendben: 1. Szeresd Istened! Hívd, és válj vele eggyé! Így élhető meg a Lélektől való újjászületés, ami minden további kiindulópontja.  2. Ismerd meg önmagad! Persze, fogadd el külső és belső adottságaidat, de légy tudatos, urald magad és fejlődj! A mindennapos tapasztalatok és élmények mélyítik a tudást.  3. Állj helyt a világban! Akkor ugord át a lécet, ha elé érsz. De akkor tedd bele minden tudásod! Legyen szó tanulásról, munkáról, pénzről, kapcsolatokról. A tapasztalat bölcsességé válik, és minden a helyére kerül. Téged pedig áthat a békés derű.

Mint az a korábbi bejegyzésekből kiderült, keresztény misztikusnak tartom magam, aki  Jézus   Krisztust hívja. Lehetőleg magamban ismétlem a Nevét, hangosan csak ritkán, egyszerűen azért, mert nem tartozik másra. Ha össze kéne adni, hogy ez a gyakorlat mennyi ideig tart naponta, úgy fél és két óra között jönne ki, attól függőben, mennyire zsúfolt az adott időszak.  Kezdetben próbálkoztam hagyományos meditációval, vagy keresztény szóhasználattal, szemlélődéssel is. Egy csendes, nyugodt környezetben elcsendesedve ülve bizony erősebb a hatás, ami szinte kimossa a tudatot, de végül mégis az előbbi tűnt praktikusabbnak, mert a cél nem egyfajta révülés, hanem jelen lenni a mindennapokban, és úgy fejlődni.  Ajánlják a Név kimondásának/gondolásának légzéshez igazítását is, de nem tapasztaltam előnyösnek ezt a módszert, amiről itt olvashatsz . Amúgy is, a legkisebb sejtektől a gigantikus galaxisokig mindent kigondoló és létrehozó Isten evilágon túli, ezé...