Egzisztencia, a járulékos hatás
Szorongó nemzet vagyunk, kétségtelenül van érzékünk ahhoz, hogy valós vagy képzelt árnyakkal gyötörjük a lelkünket. A felnőtt élet része az egzisztenciális kihívások kezelése, függetlenül attól, hogy mekkora vagyonnal rendelkezünk. Aggodalomra ok az, ha nincs elég pénz, de az is, ha a rendelkezésre álló mennyiséggel pont fedezni lehet a mindennapokat, és lássuk be, az sem egyszerű, ha sok nullát látni a bankszámlán. Ostobaság lenne tagadni, a család anyagi helyzetének fenntartása, a személyes szabadság biztosítása, vagy a vállalkozói szellem kiélése mind pénzt igényel. Misztikus szempontból az a legfontosabb kérdés, hol a határ?
Sokaknak merész ötletnek tűnhet, de az emberi élet legfontosabb feladatának a Legfelsővel való eggyé válást kellene tekinteni, és aki a keresztény ösvényen halad, annak Jézus Krisztus erősödő hatása megkerülhetetlenné válik. A dolgok általunk, de nem a mi, hanem az Ő akarata szerint haladnak tovább.
A keresztény misztikus út egyik legérdekesebb tapasztalata, ahogy a mindennapokban megelevenedik a világ legismertebb imája. Erről egy korábbi bejegyzésben talán még egy kicsit óvatosan fogalmaztam, de ma már biztosan kijelenthető, a Jézus-történetek olyan zseniálisak és többrétegűek, hogy a Miatyánkat sem kizárólag imaként érdemes értelmezni, az egyfajta útmutató is egyben. De rejtett tartalma csak a misztikusok számára tárul fel, azoknak, akik a szellemi-lelki eggyé válás útján járnak. Most ez a legfontosabb sor:
👉...mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,...
Ezúttal kerülném a konkrét személyes események taglalását, bár bőven lehetne olyan példákat találni az elmúlt időszakból, melyek alátámasztják a fenti sorokat. A lényeg, hogy Jézus Krisztus hívásával az anyagi helyzet előbb-utóbb nagy eséllyel stabilizálódik. Hatása annál egyértelműbb, minél határozottabban idézi fel az elme a Nevet. Nem kívánt hatások léphetnek fel azonban, ha különböző felesleges kérések kapcsolódnak mellé, és ezek a mantraszerű ismétlésnek köszönhetően plusz energiát kapnak. Első figyelmeztetésként a körülmények érezhetően nehezebbé válnak, és valamilyen veszteség előbb-utóbb jelentkezik. Ez a személyes tapasztalatom.
A következő sorok nemcsak erkölcsi tanulsággal járnak, hanem valóságos élménnyé érhetnek az emberben.
👉...vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta (...) Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
További fontos tapasztalat hogy ebben és a híres első csodatételben mind-mind egyfajta szükséghelyzet alakul ki, és az átélhető tapasztalat a belső jószándékkal, jót tenni akarással párosulva ebben is leköveti a sorokat.
👉...elfogyott a bor (...) Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. (...) Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett (...) odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: (...) mostanáig tartogattad a jó bort.
Az események a való életben sosem öncélúak, és sokszor nem az érintett ember kedve szerint alakulnak. Olyan láncolatba rendeződnek, melyek során nem lesz B-opció, szükség alakul ki, és a konfliktus feloldásának, amit nagyképűen hívhatunk egyfajta csodának is, meg kell történnie. Ne gondoljunk azonban valami látványos bűvészmutatványra, kinyújtott kézből előtörő sugarakra, esetleg látványosan izzó szemre, a dolgok a maguk természetességében alakulnak a megfelelő irányba úgy, hogy egy külső szemlélő talán észre sem vesz semmit. A misztikus azonban mindennel tisztában van.
Mindezek fantasztikus példái az elme hatalmának, annak az elmének, amelyik elfogadja és megéli az isteni hierarchiát, azt a világrendet, melynek az ember számára értelmezhető csúcsán Jézus Krisztus található.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése