Egy még nehezebb kor küszöbén

Az elme ostrom alatt áll, a tied, az enyém, mindenkié. A mostani terhelés mellett egy olyan invázió készülődik, ami sok ember életét megpecsételi majd. A szétszakadó világ a jelenleginél is önzőbb lesz, és még nagyobb szükség lesz a segítségre. Miről is van szó? 

A kijelzőre meredő tekintet alig  néhány év alatt megszokottá vált. A mindennapi élet digitális ügyvitele, a csevegés, a közösségimédia-tartalmak pörgetése rászoktatott az okostelefon-, tablet-, laptophasználatra. Míg a hagyományos számítógépeket csak helyhezkötve, otthon, irodában használjuk, a többit már bárhol és bármikor elővehetjük, amikor csak néhány percnyi üres időnk van. Rászoktunk, és elménk már  igényli, hogy lekössék a láthatatlanul vibráló kijelzőn megjelenő színes képek, és a szórakoztató, vagy azonnali érzelmeket kiváltó szövegek. Rabjai lettünk, életmóddá vált. 

A fejlődés azonban nem áll meg, sőt szédítő iramba kezd. 

Az elmét a korábbi élmények mellett hamarosan már a 0 és az 1 totális világa fenyegeti, a megélhető virtuális világ megjelenése. Ma még eléggé kiforratlan ez a technológia, de a legnagyobb közösségi oldal létrehozója már bejelentette, komoly energiát fektetnek az általuk Metaverzumnak nevezett technológia fejlesztésébe. Bármikor bárhol jelen lehetünk majd, bármilyen formában. Valóságnak megfelelő vagy kitalált terekben, tetszőleges öltözékben, alakban, sőt nemben, amilyenhez éppen kedvünk van. A természet nem adta meg? Nem baj, a facebookos Zuckerbergék lehetővé teszik. 

Ha valami, ez biztosan addiktív lesz, sok-sok millió ember válik majd függővé. A tendencia egyértelmű, ahogy az is, milyen hatása lesz az emberi tudatra.

A szabadság megélésével reklámozzák majd, ami részben igaz is lesz. Hiszen milyen jó már úgy találkozni egy távol élő szeretett emberrel, családtaggal, baráttal, ismerőssel, hogy azt bármikor megtehetjük. Virtuálisan lehetnek új, közös élményeink. Ha "utazni" szeretnénk, megerőltetés nélkül, néhány kattintással körülnézhetünk a Machu Pichu tetején, vagy akár a Mount Everesten, ezután pedig lemerülhetünk a Mariana-árok mélyére is. Mekkora élmény lesz? Óriási. De van egy kis bökkenő. 

Ez a jövő hamarabb beköszönt, mint gondolnánk, és erre a mostani generációk még nincsenek teljesen felkészülve. A gyerekek persze valahogy mások, alkalmazkodóbbak, újfajta képességekkel rendelkeznek, de van egy pont, ami mindenkire ugyanolyan veszélyt jelent majd. Amellett, hogy újfajta pszichés betegségek jelennek meg (a szédülésen és az émelygéses tengeribetegségen kívül), kialakulnak majd a hozzájuk tartozó egyéb testi tünetek is. A digitális világ a mellékhatásai miatt hasonlóképpen hat az emberre, mint a többi függőség. Néhány évszázada még főként az alkohol jelentett általános veszélyt a tudatra, a testre és a környezetre, majd jött a dohányzás, később a kábítószer. Persze mindegyik szokás komoly múlttal rendelkezik, a közös bennük az, hogy szellemi hatással járó, alattomosan romboló pótcselekvés. Elmebeli hatásukat a szervezet állapotának elváltozásaival pecsételik meg, a finomabbtól haladva a durvább felé. Az italnál és a drogoknál már ott kezdődik a veszély, amikor az elme zsongani kezd, és valahogy elmosódnak a felelősség és a következmények érzékelésének határai.

De miért érdemes itt ilyenekkel foglalkozni? 

Az instant ingerszerzés csábítása a jövőben tovább növekszik, és a virtuális tér megjelenése ezt ki is használja majd, a hatás minden korábbinál kifinomultabb lesz. Sokaknak végleg elromlik a belső "iránytűjük", ami még mélyebbre taszítja majd az erkölcsöt és az etikát. Minden relatív lesz, még az is, ami ma egyértelműnek tűnik. Pedig hol tartunk már most is! Minden valahogy még bizonytalanabbá, még inkább viszonylagossá válik. Olyan digitális talajon állunk majd, amit egy irodában vagy egy szerverteremben bármikor kikapcsolhatnak. És akkor mi lesz? Vége a "világnak".

📌Misztikus szemszögből nézve az emberiségnek sosem volt könnyű dolga, és az isteni közösség, az eggyé válás elérése a tömegek számára kétségtelenül még nehezebb lesz. 

Megfigyelhető, a társadalmak belső érzékenységének változását követik a találmányok, csak hogy véletlenül se kelljen befelé fordulni. Jelenleg a következő nagy ugrás előtt állunk. 

Van ugyanakkor egy aprócska természetes fény is a következő időszak veszélyes, pixelekkel megvilágított útján. Az emberiség mindig csak akkora terhet kap, amit még el tud viselni, és ahogy a külvilág ingereivel támadja és tompítja az érzékeket, ezzel párhuzamosan úgy válhat majd egyre több ember fogékonyabbá a Legfelsőbb iránt.  

Az utópisztikus világból egyetlen megoldás vezethet ki: mivel nem tudjuk magunkat kiszakítani a körülöttünk kavargó világból, a tudatunkat kell lehorgonyozni. A megfelelő Névvel a fókuszban az elme megszelídül, és a külső hatások elviselhetőbbek lesznek. Minden korábbinál nagyobb szükség lesz arra, hogy "sziklára építsük" az életünket. 

👉Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és cselekszi azokat. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.