Keresztény misztikus

Évtizedekkel ezelőtt egy találkozón hangzottak el a következő mondatok, amelyeket nekem címeztek. Ez egy látomás része volt, és úgy gondolom, az általa megjelenített hely, illetve annak időpontja nem szorul magyarázatra. "Szürkület van, az eget sötét felhők borítják, és a száraz fű a földig hajol az erős szélben. A kereszteken már senki sem él, és körülöttük a tömeg döbbenten áll, sokan zokognak. Ott látlak közöttük."  A fentiek sokáig nem foglalkoztattak különösebben, de azért évekkel később hasonló alkalommal, másoktól is megkérdeztem, mi a véleményük erről. Volt, aki kitérő választ adott, de akadt, aki tovább ment, és azt mondta, abban az időben egy betegségből is kigyógyultam, ezért örökké elköteleztem magam. Mindez roppant személyes ügy, éppen ezért sokak számára közömbös lehet, vagy éppen értetlenséget, azonnali tagadást válthat ki, ráadásul igazságtartalmát sem lehet kideríteni. Mégis eszembe jut időnként, ahogy az is, hogy már csak néhány év, és elérkezünk

(Ez egy korábban posztolt, de  kiegészített írás.) Miközben a földi történéseket könnyedén követni tudjuk, az Ég dolgai legtöbbször láthatatlanok maradnak számunkra. Ám ha csak egy kicsit is hiszünk a "Kezdetben volt az Ige" teremtő erejében, tudhatjuk, hogy minden fizikai folyamatot megelőz valamilyen szellemi szándék, aminek következtében az a valami a maga tempójában egyszer csak kezd formát ölteni a mi világunkban is. Így van ez az alkotó ember, valamint a felsőbb erők esetében is. Az egészet még rejtélyesebbé teszi a jó és a gonosz harca, mely során a legtisztább isteni szándékra azonnal reagál egy "almát kínáló", az embert újra és újra a bukás felé vezető erő is. A jelenség korántsem alkalmi, erről szól folyamatos lelki küzdelmünk is legbelül. Ennek az állandó mozgásnak a látható jeleit visszafejtve azonban felsejlik valami az isteni akaratból, a szeretet mérhetetlen magasságból fakadó forrásából.  Ezúttal induljunk ki abból a profánnak tűnő hétkö